bevezetés (1.rész)

A történet. Él. Létezik. Lélegzik. Csak nincs teste, formája. Egy alaktalan massza. Általam kap testet. Általad hírnevet. Add tovább, olvasd, bővítsd, szépítsd. Ez a te feladatod. Mert mindenkinek van valamilyen feladata az életben.
De mi is? Van aki csak mellék szereplő, statiszta, csendes szemlélődő. Ők látják az eseményeket. Esetleg minimálisan előre lendítik, vagy vissza tartják. Ők a szürke senkik. Élnek, hogy dolgozzanak, vagy dolgoznak, hogy éljenek? Tulajdonképpen mindegy. Ők azok akik pletykálnak másokról, akik irigykednek, hazudnak, csalnak, lopnak. Kicsinyesek, viszálykodnak. Mind ismerünk ilyeneket. Azt kell, hogy mondjam, ők az átlag ember. Sajnos.
De van az emberi fajnak egy nemesebb változata, a harcosok, a vezetők. A tisztán jó, vagy tisztán rossz lények. Őket követik, vagy utálják a senkik. Rajtuk áll vagy bukik a történelmünk. Ők azok akik miatt ott tart az emberiség ahol. Nélkülük ízetlen lenne még az étel is. Minden nap egy világot váltanak meg. Nem foglalkoznak a pletykákkal, tudják, mit kell tenni és azt is teszik. Élnek, léteznek, híresek, hírhedtek. Ők az említésre méltó réteg, róluk születnek krónikák, hősi énekek. Minden gyerek arról álmodik, hogy közéjük tartozzon. De oda születni kell, állítólag a DNS-ükbe van kódolva, hogy nagy emberek lesznek. Szeretve vannak, boldogan viselik a világ sorsát ami a vállukra lett helyezve.
Nos, nem nehéz kitalálni, hogy kikről is fog szólni ez a történet. Az átlag emberről? A senkiről? A szürkeségről? Igen! Pontosan. Megígérem, hogy nem lesz hős akik mellé ezren felsorakoznak, nem lesz egyéniség ami tömegeket terel át egyik útról a másikba, nem lesz lázadás, nem lesz hosszú lelkesítő szónoklat a csata előtt. Csak az lesz ami maradt nekik. A szomorú, szürke valóság, az árnyék világban. Mindig a nagyokra sóvárgás célok amiket sose érnek el, álmok amik sose valósulnak meg.
Szürke mosoly, vagy könnycsepp talán?