6.rész

Elaludt. Egy szebb világról álmodott, ahol boldog lehetett. Volt egy barátja is. Kézen fogva sétáltak és boldogok voltak. Nevetett, szép ruha volt rajta és rengeteg pénz volt a zsebében. Kell is ennél több a boldogsághoz? Leültek egy padra, beszélgettek összebújtak. Kölcsönösen megbíztak egymásban és a teljes belső valójukat tártál ki egymás előtt. Őszintén meséltek az érzéseikről a saját világukról. Annyi mindent átéltek már együtt. Közös sírás, nevetés, kiabálás szeretkezés. Minden.
Hirtelen belehasított a fájdalmas felismerés. Ez csak álom. A valóság más. Szomorú. Nem szereti az ilyen álmokat. Utánuk minden sokkal rosszabb a valóság. A tanár kiabál. Vele? Vagy valaki mással? Tulajdonképpen mindegy. Hiszen ő sose lesz boldog. Meg akar halni. Csak lehet, hogy az se sikerülne. Miért van egyáltalán itt? Mi lesz vele? Tényleg ennyi lenne az élete? Minek van szerelem, ha ő soha el nem érheti? Miért van bánat, ha nincs boldogság? Miért van halál ha nincs élet?
Annyi minden foglalkoztatja. Kérdések mindenütt, de válaszok sehol. Neki nem az a dolga, hogy keresse őket. Amit kap, azzal kell beérnie. Milyen kár, hogy ő csak egy átlag ember. Neki csak meg kell hunyászkodnia és azt kell tennie amit mondanak neki. Lehetne ő a legsikeresebb senki ebben a rendszerben. De a senkik nem sikeresek. A két fogalom nem illik össze. Nem lehet valaki egyszerre mindkettő. Ő márpedig az egyik csoportba tartozik, szóval a másikat el kell felejtenie. Ilyen az élet.
Vagy ez már a pokol?