5.rész

Megérkezés az iskolába 7:30. Mint minden nap.
Köszön a portásnak. Mint minden nap. Az még csak rá sem néz.
Bemegy a terembe, leül a hátsó sorba. Senkinek se tűnik fel az érkezése. Csak a szokásos. Undorodik mindegyiktől. De jobb is így. Ne vegyék észre. Legalább így nem kell mosolyogva elviselnie, a burkolt vagy éppen nyílt szekálást.
Bejön a tanár nő. Mintha nem is mosolyogna. Beszél a különleges kiválasztottakról. A jövőről. Kiválaszt két embert, akiből majd tanár lesz.
Nyilván nem őt. Valakinek feltűnne ha nem jönne be? Nem valószínű. Mennyit tud beszélni ez a tanár! Ő tuti nem bírná. Olyan, hálátlan feladat. Senki se figyel rá és kétségbeesetten próbálkozik csak.
Mármint csak próbálkozott. Amíg volt értelme, amíg volt remény, hogy itt ülnek a padokban, a jövő vezetői. Most már felesleges minden erőfeszítés.
Csak a szürke senkik maradtak. Azokba pedig kár a tudás is. Már nem is próbál velük kedves lenni. Ordít ha valami nem tetszik. Márpedig semmi se tetszik. A pór nép nem csinálhat semmit jól.
Mi is a hierarchia? Van egy vezető réteg, akiket senki nem ismer. Ők irányítanak mindent. Ők az állam, a rendszer.
Hogy mi is a feladatuk? A rend fenntartása, a kiválasztottak kiválasztása. Alattuk vannak a kiválasztottak. Ők a hősök, példaképek, lázadók. Majd az igazgatók és a vezetők következnek. Ezek után megtalálhatóak a tanárok és végül és természetesen utolsó sorban a senkik.