2.rész

6:30 perc. Csörög az óra. Mint minden reggel.
Fruzsi aludna még. Mint minden reggel.
Nem teheti. Csak ha beteg.
Bár beteg lenne. Némi változatosságot jelentene. De nem az. Jó immunrendszerrel verte meg az ég.
Mit is vegyen fel? Szegények. Egy farmernadrágja van és öt pólója. Legyen a piros. Mint minden ötödik nap. Ezt szereti a legkevésbé.
Belenéz a tükörbe. Nem elégedett azzal amit lát. Vállig érő barna egyenes haj. Mint mindenkinek. Kétségbeesetten kutatja az arcát, hátha egy kis szeplőt felfedez rajta. De nem. Az átlagos barna szeme csalódottan néz vissza rá a tükörből. Pedig szép lány lenne. Ha mosolyog kivillannak kicsit csálé fehér fogai. De nem mosolyog. Ugyan minek? Eddig se mosolygott soha, miért most kezdje?
Nagy levegőt vesz és kimegy a családjához a konyhába. Jó reggelt kíván eszik egy kicsit és elköszön. 40 perc az iskola gyalog. Nem szeret buszozni, szóval inkább gyalogol .Ilyenkor van ideje álmodozni és gondolkodni.
De minek? Szeretne ő is nagy ember lenni. Szeretne lázadni a rendszer ellen. Felugrana erre a kőre és kikiabálná a világnak, hogy mindkét szülője 8-10 órát dolgozik naponta, mégis alig élnek valamiből.
Megkérdezné, hogy ez mégis kinek a hibája? Az államé? Persze, hogy az övék! Szeretne szónoklatokat tartani, amiket ezrek hallgatnak. Nem akar mást, csak egy jobb világot. Csak egy kis rivalda fényt, csak egy kis életet.
De nem lehet.